dr. Kocsis Máté Józsefváros Polgármesterének honlapja

Józsefváros határait nézve talán a legszabályosabb kerület. Egy óriás kerék szeletét három küllő tartja feszesre: a Rákóczi út, a Baross utca, és az Üllői út. Bölcs eresztékek merevítik: a körutak. Alexa Károly így ír 1975-ben a VIII. kerületről: „Az alaprajz képzeletbeli hegye - hűtlenné vált előőrsként - szorul bele a Belvárosba. Mintha a középkori Pest kőfalai tartanák fogva , pedig hol vannak már: jó ha imitt-amott tűzfalnak beváltak. Ám csak a határok hódoltak meg az ember praktikus geometriájának. Ami kitölti őket, csupa kuszaság, kővé dermedt ősi burjánzás, csupa ellentmondás. A Koltói Anna (Magdolna) utca hullámzó kígyóvonal. A Nap utca Kőbánya felé indult el, de valahogy beleakadt a Baross utcába. A Mátyás tér, mint egy oldalba nyomott négyzet. A Szentkirályi utca után megbolydulnak a házsorok, és kényükre-kedvükre kapaszkodnak össze, a várostervezők nyomasztó álmaként. Mégis ezek a kusza utcácskák a szabályosság példái a köztük, rajtuk zajló időhöz képest.”

Igen, Józsefváros története aligha írható le matematikai képletekkel, szabályosan váltakozó időtáblázatokkal. Ennek talán az a magyarázata, hogy az itt élő és dolgozó emberek nem csak megélték, hanem egyben csinálták is a történelmet. A Monarchia alatt és később is, ide koncentrálódott a nagyipar, itt épültek - és működnek azóta is - az egyetemek. És persze 1956, a nagy történelmi fordulópont: a legjelentősebb események a Józsefvárosban történtek a Magyar Rádiónál, a Corvin közben, a Práter utcában.

A legrégibb utcanevek: Bérkocsis, Futó, Illés, Nagyfuvaros, Kerepesi, Nap, Salétrom, Szűz, Őr, Tömő, Üllői, Vas, Kőfaragó.

A VIII. kerület egy a huszonhárom budapesti városrész közül. Nem külön város, nem önálló földrajzi-gazdasági egység. Karaktere mégis van. Talán az határozza meg, hogy a régi, a középkori Pestnek ez az első, a közvetlen külvárosa. Azóta már belső negyeddé vált kerületünk, de mégis megőrzött valamit a kintlévőség, a külső szemlélő dinamizmusából. Állandóan új és új impulzusokat ad az egész fővárosnak. Itt van példának a Corvin negyed. Vagy az egykori szépségét visszanyerő, de mégis új funkciókat megvalósító Palotanegyed, a körútmente ékszerdoboza.

A naptári születésnap csak egy jegyzet, egy kötelező beikszelés a határidőnaplóba. Az igazi megemlékezés az itt élők érdeklődésében, lokálpatriotizmusában nyilvánul meg. November hetedikén, hétfőn, amint sietünk ügyeink után, ha várakozunk a megállókban, vagy autónkkal a piros lámpáknál, mint mindig, most is szemünkbe tűnhet egy régi épület, egy jellegzetes utcarészlet. Máskor tovasiklik pillantásunk, ezen a napon talán álljunk meg egy pillanatra: idézzük fel, hogy elődeinktől nagyszerű várost örököltünk, meg kell őriznünk.

Józsefvárost minél több felújítással, tárgyi és lelki renoválással kell továbbadnunk a jövő nemzedékeinek.