Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Előterjesztésünk bevezetéseként hadd kezdjem azzal mint az önök előtt bizonyára ismert , hogy a szomszédos országban egy háború zajlik, és ennek a háborúnak a hatásait szintén, ahogy önök előtt ismert, különösebben ugyan nem kellene részletezni, de mégiscsak szükséges az előterjesztés bevezetéseként megemlíteni. Ezen hatások azok, amelyek okozták a háborús inflációt, ezen hatások, amelyek energiaválságba sodorták egész Európát, talán az egész világot is, de Európát biztosan, és ezen hatások azok, amelyektől a magyar emberek mindennapjait, a háztartások költségeit és az ország biztonságát meg kell védenünk.
Éppen ezért a magyar kormány egy Honvédelmi és egy Rezsivédelmi Alapot hozott létre, amelybe a nagyvállalatok által megszerzett, jó néhány esetben éppen a háború okán, a háborúból kifolyólag megszerzett extraprofitot adóztatja meg, és az abból származó bevételt az előbb említett célokra fordítja. Éppen ezért kijelenthetjük, hogy tulajdonképpen ez a küzdelem, ez az energia, háborús infláció, ideértve még egyébként a problémák sorába a rosszul meghatározott brüsszeli szankciós politikát is, olyan helyzetet teremtett, amelyben jelen pillanatban azért küzdünk, hogy az elért eredményeinket megvédhessük.
Na most, ebből az is következik, hogy ebben az új típusú teherviselésben részt kell vennie mindenkinek, aki csak tud. És a mi logikánk szerint, az előterjesztőtársaimmal benyújtott javaslat logikája szerint a teherviselésben a pártoknak és a frakcióknak is részt kell venniük. Ez azt is jelenti, hogy ahogy már a koronavírus-járvány idején tettük, úgy most is lemondunk bizonyos összegekről, amik egyébként a frakciók működését szolgálják.
Szükséges ez azért is, mert hogyha az egészet, amit eddig elmondtam, zárójelbe tenném, és a bennünket körülvevő világ éppen olyan lenne, mint régen, akkor is kialakulna most éppen egy méltánytalan helyzet, ami abból adódik, hogy ha a jelenlegi szabályok mellett működik tovább a magyar Országgyűlés, akkor a baloldal is és a jobboldal is 3-3 milliárd forinttal többe kerülne.
Fakad ez persze abból is, hogy a képviselői alapilletményeket, melyek minden esetben a frakciótámogatások számításának alapját képezik, a magyar átlagbérhez kötöttük. Egyébként ezt helyesen tettük. Ha a magyarok jobban keresnek, akkor a képviselőik is jobban kereshetnek, ha a magyarok rosszabbul kereshetnek, akkor a képviselőinek is rosszabbul kell keresniük. Együtt sírunk, együtt nevetünk, ez a számítási modell határozza meg a frakciótámogatások alapját, illetve ez az elv.
Itt szükséges megemlíteni egyébként, hogy az előttünk álló törvényjavaslat az előbb említett 3 milliárd többlet a baloldalnál, és 3 milliárd többlet a jobboldalnál a problémát akként kezeli, hogy 3 milliárdot elvon a baloldali pártoktól, és 2 milliárd forintot elvon a jobboldali vagy kormánypártoktól. Jelenti ez azt, hogy ha a jelenlegi szabályok változnának, ennyivel kerülne többe a parlamenti frakciók működése, és ezt könnyen beláthatjuk, hogy nem helyes.
Nyilvánvalóan fel fogják tenni a kérdést, hogy miért ilyen arányban. Azért létezik két válasz erre; az egyik az, hogy a frakciók támogatása vagy a parlamenti támogatások megoszlása mégiscsak a választói akaraton kell, hogy nyugodjon. És most nem éllel mondom, de mégiscsak a matek az matek: a baloldali pártok négy év alatt elveszítettek 800 ezer szavazót, tehát nem fogadhatjuk el helyes elvként, hogy aki veszít 800 ezer szavazót, az még utána többe is kerüljön 3 milliárd forinttal. Kevesebben is vannak, szavazót is veszítettek. Mondhatnám az is, hogy ha kevesebb a vásárló a termékük iránt, akkor kevesebb a bevétel, és szerintem ez így fair.
Mi volt eddig? Eddig is az volt, hogy egy ellenzéki képviselő 1,5-1,6-szor többe került, mint egy kormánypárti képviselő a frakciótámogatásokat illetően. Ez a javaslat után sem változik mármint az, hogy még így is több adóforint kerül az ellenzéki képviselőkhöz fejenként , de az arányok jelentősen megváltoznak, csökkennek. Tehát nem mintha okunk lenne a méltánylást érdemlő javaslatok befogadására, de azért ezt fogadják úgy, mintha egy méltánylást érdemlő javaslat lenne, amikor fönntartottuk azt a rendszert, hogy az ellenzéki képviselők után járó támogatások összege haladja meg a kormánypárti képviselők után járó támogatások összegét.
Hol bicsaklott még meg a frakciók támogatásának összege azon kívül, amit az előbb mondtam, hogy a magyar átlagbér folyamatosan nőtt, és ezzel párhuzamosan a támogatások is? Ott bicsaklott meg, hogy az ellenzéki pártok, a baloldali egységes lista, a Gyurcsány-lista, ha úgy tetszik, hat frakciót alakított a parlamentben. Egy picit joggal való visszaélés illata van ennek a dolognak. Bár ők ezt a kampányban is elmondták, de ezért azt könnyű belátni, és nem kell hozzá politikailag kiemelten tájékozottnak lenni, hogy a hat baloldali pártból négy be sem jutna, be sem jutott volna az Országgyűlésbe.
Ha a választói akaratot nézzük, akkor a jelen tudásunk és a választás időpillanatában ismert tudásunk szerint csak a Demokratikus Koalíciónak és a Momentumnak lenne önálló parlamenti frakciója. Ehhez képest még kétszer ennyi párt kíván részesülni a parlamentimandátum-szerzésből eredő előnyökből, teszik ezt ráadásul aránytalanul.
Ebből következően azt az elvet javasoltuk bevenni a számítás módjába, amire már az előbb is utaltam, mert azt tartjuk helyesnek, hogyha a pártok is kiveszik a részüket ebből a teherviselésből. Úgyhogy engedjék meg, hogy hadd kezdjem azzal, hogy a működési keretről beszéljünk.
A működési kerete valamennyi parlamenti frakciónak csökken. Ha megtartanánk a jelenlegi szabályokat, akkor ez lenne az a legnagyobb összeg, amely emelkedne, de most így mindegyik frakció esetében csökken. A támogatások általunk javasolt, az anyagban olvasható számítási módja jobban tükrözi majd a választáson való részvétel formáját. Gondolunk itt arra, hogy a frakcióknak ezentúl nem járna külön támogatás, hanem csak a közös lista kapná meg egyébként a korábbi működési keret számítási alapjának megemelt összegét, tehát nem frakciónként, hanem listánként, egyszerűen azért, mert a választóknak nem volt módjuk pártokra szavazni. Ahogy a Fidesz és a KDNP is közös listán indult, nem volt módjuk a választóknak megmérniük külön a Fideszt és a KDNP-t, úgy a baloldali pártok is közös listán indultak. Nem volt módjuk a választóknak elmondani a véleményüket arról, hogy külön-külön mit gondolnak róluk.
Éppen ezért ránk vonatkozóan is és az ellenzéki közös listára vonatkozóan is az előbb említettek szerint változik meg a működési keret számítási alapja. Azt gondoljuk, hogy így a választók akarata is jobban érvényesül, hiszen egyértelműen a közös lista mandátumszerzésére irányult a választói akarat, és nem egyes frakciók létrejöttére. A választók tehát nem frakcióalakításra szavaztak, hanem egy listára, amit az étlapra, a választási étlapra tettek nekik.
Úgyhogy a javaslat a fenti elveknek megfelelően módosítja a képviselőcsoportok alkalmazotti létszámkeretének a szabályait is. A jövőben a közös listán bejutott pártok esetében a listán együttesen megszerzett mandátumok száma alapján kell a listát a megfelelő sávba besorolni, és az aszerint járó alkalmazotti létszám mandátumarányosan oszlik meg az egyes pártok frakciói között, az arányosság elvének tiszteletben tartásával.
Az egyéb módosításokról, amelyek az itt tárgyalt javaslat részét képezik: az egyik ezek közül ellenzéki javaslatra került be a törvénycsomagba, ez pedig az a korában már bevezetett, korábbról már ismert eljárásrend, mely szerint az országgyűlési képviselőcsoportok a működési feltételeiket biztosító kereteik egy részéről lemondhatnak a saját pártjuk javára. Ezt a koronavírus-járvány alatti elvonások kapcsán egyszer már bevezettük, de akkor csak időlegesen. Javasoljuk tekintettel arra, hogy a politikai költségek a frakciók és a pártok között nehezen szétválaszthatóan oszlanak meg, ezt a jövőre nézve vezessük be. Bár ellenzéki javaslat volt, de a magunk részéről azért került bele a törvényjavaslatba, mert egyetértünk vele.
Emellett a házszabály módosítására is javaslatot teszünk, megteremtjük a képviselőcsoporthoz való csatlakozás lehetőségét azon pártok frakciói között, amelyek a közös választási listán indultak. Ha tehát a választóknak ez esetben is az előbb említett logika szerint arra volt módjuk, hogy egy listára szavaznak, akkor a listán mandátumot szerzett pártok képviselőcsoportjai közötti átjárást, az a helyes, hogyha megnyitjuk, hiszen nem volt módjuk frakciókra szavazni, és ezért ez a fajta kötelem hívjuk így atipikus módon nem áll fönn.
A demokratikus legitimáció alapját nem a frakció képezi, hanem a pártlistára, illetve a párt jelöltjeire leadott szavazatok, a frakció mindennek a következménye. Ezért azt gondoljuk, hogy nekünk a demokratikus legitimációhoz, a leadott szavazatokhoz kell visszanyúlnunk, és azt gondoljuk, hogy a választói akarat csak így érthető meg, csak így lehet a választók szándékát lefordítani a frakciók, a parlament működésének és a frakciók támogatásának mindennapjaira. Vagyis azt javasoljuk, hogy a listákon belül a szabad frakcióválasztás lehetőségét nyissuk meg.
Az Alkotmánybíróság korábban rámutatott arra, amit az előbb említettem irányadó elvként, éppen ezért helyesnek is tartjuk az elvet. Tehát a párt jelöltjére vagy a közös jelöltre leadott szavazat a legitimáció alapja, és éppen ezért, mivel csak listára lehetett szavazni, ezért kérjük ennek a támogatását is.
Összességében bízom abban, hogy a politikai költségekről szóló vita, ami politika a politikáról, ennek megfelelő mederben zajlik, és kérem önöket a javaslatunk támogatására, és kérem önöket, hogy a javaslat elfogadása után vegyünk részt abban a közös teherviselésben, amelyet a Rezsivédelmi és a Honvédelmi Alap megőrzése, a magyar emberek biztonsága és a magyar emberek terheinek csökkentése miatt szükséges megtennünk. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.
(…)
Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Néhány dologra szeretnék azért reagálni, vagy illene legalábbis a vita végén az elhangzottakra.
Az első, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az az, hogy pontosan az történt, amit vártunk. Ha a baloldali képviselőknek bele kell adni a közösbe, akkor egy ilyen típusú cirkusszal szembesülünk, amit itt ma láttunk. A jó hír az, hogy valószínűleg ott folytatják, ahol abbahagyták, és ez nekünk derűs kilátásokat jelent 2026-ra nézve, és ezt becsüljük meg.
Komolyra fordítva a szót. Azt nem tudom még mindig, a vitából sem derült ki, hogy önök miből tetszenek azt gondolni, hogy elveszítették egy halom képviselőjüket, 800 ezer szavazójukat, de itt verik a tamtamot, hogy még plusz 3 milliárdot akarnak kapni ebben a ciklusban. Hogy jött ki ez a matek önöknek? Miből gondolták, hogy ez így működhet?
És csak Arató képviselő úrnak szeretném mondani, minekután még négy évig, ha felületesen is ugyan, de együtt kell dolgoznunk, ezért nem fogom azt mondani most önnek, amit valójában gondolok, és végképp nem abban a stílusban fogom mondani, pedig igényem volna rá. De négy mély lélegzetvétel után a következőket szeretném önnek mondani.
Amikor ön azt mondja, hogy az országos szervek vagy a közjogi intézmények élére kinevezett embereket amikor a bizottságok meghallgatják, akkor önök ott nem kapnak képviseletet, ez azért van, mert nem tetszenek delegálni ezekbe a bizottságokba. Tehát az nagyon nem volt szép dolog, hogy azt tetszett mondani, hogy önök nem küldhetnek tagot ezekbe a bizottságokba, mert ez a mondat úgy pontos, hogy nem küldenek tagot ezekbe a bizottságokba, rendre nem töltik fel az önöknek járó helyeket azokban a bizottságokban, ahol ezek a viták lezajlanak. Ez az egyik.
Arról sem tetszett igazat mondani, amikor ide nem illő módon egyébként az ülésrendet kifogásolta, hogy azt is mi mondjuk meg, hogy önök hol üljenek. Ez úgy történt de ezt mi ketten pontosan tudjuk, mert egy asztalnál ültünk , hogy a frakcióigazgatónk jelezte önöknek, hogy amennyiben van megállapodás a frakciók között, akkor annak az is része, hogy hol kívánnak helyet foglalni. Minekután önök erre vonatkozó javaslatot nem tettek, megállapodást nem kötöttek, ezért valahova le kellett önöket ültetnünk. Ezt ezután számonkérni minimum sportszerűtlen, és ez még mindig az udvarias verzióm volt.
Ha úgy kívánja, képviselő úr, én nem zárkózom el attól, hogy hívjuk jövedelmi és pénzügyi érdekeltségi nyilatkozatnak ezt a nyilatkozatot. Szerintem az a helyes álláspont, amit képviselőtársaim is elmondtak itt a vitában, hogy ami az Európai Unió Parlamentjének tagjai számára megfelelő, vagy ami a Bundestag tagjai számára megfelelő, az Magyarországon is megfelelő. Egyébként szerintem az a jövedelmi és pénzügyi érdekeltségi nyilatkozat, amit az Európai Parlamentben használnak, az nem rossz. Az tükrözi egy képviselőnek a mandátum megszerzése előtti vagyon állapotát, hiszen azt is be kell vallania, és a közbenső változásokat is fel kell benne tüntetni. Ez nem egy rossz rendszer.
Önök most meglepő módon azért álltak neki szokásuktól eltérően egy Európai Parlamenttel szembeni bírálatnak, mert mi nagyjából bármit mondunk, az biztos, hogy nem jó. Ha most éppen azt mondtuk, hogy az Európai Parlament gyakorlatát átvesszük, legalább ezen a vitaponton szüntessük meg a nézeteltéréseket, most hirtelen már ez sem jó. Úgyhogy állapodjunk meg abban, hogy miután nem lehet követni az önök igényeit, ezért maradjunk annyiban, hogy ha az Európai Parlament és a nagy Németország megváltoztatja a saját jövedelmi és pénzügyi érdekeltségi nyilatkozati rendszerét, abban a pillanatban mi is ahhoz fogjuk igazítani. De ha mi bármi máshoz igazítjuk, akkor önöknek meg az lesz a bajuk. Ha most kitaláltuk volna, hogy a japán, a román vagy a svéd módszert használjuk, akkor pontosan ugyanezt mondták volna, amit ma mondtak. Én még mindig azt tartom a legjobbnak, ha az EP és Németország példáját követjük ebben.
Azt is szeretném önnek mondani, a demokratikus viszonyokról sokat elmélkedett a képviselő úr, hogy jelen pillanatban önök három és félszer annyit beszélnek napirend előtt, mint mi. Szeretném jelezni, hogy a beszédjoghoz nem nyúltunk hozzá. Kétszer annyian vagyunk a parlamentben, és önök három és félszer annyit beszélnek napirend előtt. Ez így rendben van? Nem kéne ezt megváltoztatni, képviselő úr? Nem az lenne a fair, a demokratikus?
De mondok mást, van egy ötletem is. Azt tetszett mondani lehet, hogy nem pontosan idézek, de a lényege az volt a mondandójának , hogy ez a frakciótámogatási rendszer kisemmizi az ellenzéket és nem demokratikus. Csak szeretném jelezni, hogy a mai napig is sokkal többe kerül az adófizetőknek egy ellenzéki képviselő, mint egy kormánypárti. Ilyen a rendszer, és ez a jövőben is így marad. De van egy javaslatom: ha ez nem tetszik, akkor egyenlítsük ki. Az demokratikus lenne, képviselő úr. Vannak módosító indítványaink.
Mi megpróbáltunk úgy hozzáállni ehhez a kérdéshez, hogy ne legyen durván méltánytalan, de ha önök ezzel szemben ezt a hangnemet alkalmazzák, tele vagyunk módosító indítványhoz kapcsolható ötletekkel. Tele vagyunk! Akkor egyenlítsük ki, akkor kerüljön minden honatya és honanya ugyanannyiba az adófizetőknek! Ha jól értem, erre tett javaslatot. Ha ez a demokrácia önnek, hogy mindenkinek egyenlően jár, akkor fejenkénti frakciótámogatási összeg legyen, oszt’ jó napot kívánok, kinek hány mandátuma van.
És ha már a mandátumnál tartunk, nekem nem tisztem a kereszténydemokratákat megvédeni, mert meg tudják magukat védeni, de először is: a Kereszténydemokrata Néppárt az egyetlen történelmi párt a magyar parlamentben. Ez persze nem egy politikai előny, csak egy helyzet megállapítása. Másodszor: a Kereszténydemokrata Néppártnak kilenc egyéni képviselője van az Országgyűlésben, önöknek egy. Ugyanúgy közös listán indultak, mint önök. Önök egy mandátumot szereztek egyéni körzetekben, a kereszténydemokraták kilencet. Harmadsorban és talán ez a legfontosabb: a Fidesznek soha nem lenne ekkora társadalmi felhatalmazása a KDNP nélkül. Nekünk a KDNP miatt van kétharmados többségünk. Szemben önökkel, akiknek egy mandátumuk van, nem beszélve a Párbeszéd nevű gittegyletről, amely még annyit sem létezett, mint az önök pártja. Ami jár, az jár, önök legalább egykoron bejutottak önállóan a parlamentbe, megmérették magukat, voltak egyéni képviselőik, de ezek életükben egy választáson nem indultak még el önállóan, rácsimpaszkodtak a szocialistákra, se előzményük, se jövőjük, se jelenük nincs már, de négy évvel ezelőtt is úgy alakítottak frakciót, hogy a Mellár nevű nagyon független embert hirtelen bevonták magukhoz, mert nem volt elég a létszám, de még úgy sem voltak elegen, ezért a szocialisták egy kölcsönkomcsival, a Buránnyal kiegészítették ezt a csapatot, és így lettek öten; csak azért, képviselő úr, hogy frakciót alakíthassanak. Ne mondja nekem, hogy akár önben nem merült fel, hogy ez elég méltánytalan például az önök szempontjából, mert miközben önök valaha, ha régen is volt, bejutottak önjogon az Országgyűlésbe, ők soha.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy lehet a KDNP-re megjegyzéseket tenni, de a KDNP a Fidesznek olyan támogatója, szövetségese, együttműködő partnere, amellyel mi egy nagy társadalmi többséget tudunk magunk mögött. Ha a KDNP nem lenne, nekünk nem lenne kétharmadunk, ezt tisztázzuk, nem lenne ekkora társadalmi támogatottságunk, szemben például a Párbeszéddel vagy például ennek a hatos fogatnak a struktúrájával, ahol önök bármilyen formában fognak össze, kudarcot kudarcra halmoznak. Ezt azért válasszuk ketté! Egyébként abban ne legyen biztos, hogy a KDNP saját maga nem jutna be a parlamentbe! Ne legyen biztos! Ha megnézzük a kereszténydemokrácia történelmi gyökereit, meg a társadalmi struktúráját, mondjuk úgy, hogy vajon kik azok, akiket KDNP-szavazóknak tekinthetünk, ez egy 8-12 százalék közötti párt lenne Magyarországon, csak mondom. Ne vegyenek mérget arra, hogy a KDNP nem jutna be az Országgyűlésbe! Még egyszer mondom: a mi szövetségünk egy sikeres, 3 millió 60 ezer ember által támogatott szövetség, szemben az önökével, akik veszítettek 800 ezer szavazót. De ez most mind nem tartozik ide, úgyhogy elnézést, hogy idekavartam.
Még egy gondolatot engedjenek meg! A nap mondata mégiscsak az volt, amit a kollégámhoz, Arató Gergelyhez köthetünk, hogy mi kényszerítettük önöket arra, hogy közös listán induljanak. Ennél nagyobb elismerést még az elmúlt évek alatt nem kaptunk önöktől. Mindannyian tudjuk, hogy nem így volt, de szerintem a magyar politikatörténet egyik meghatározó pillanata volt, hogy úgy néz ki, önök miattunk fogtak össze ellenünk. Ennek az értelmezése még további politikai vitákra adhatna lehetőséget, amit most itt terjedelmi okokból nem javaslok lefolytatni.
Hadházy képviselő úrról egy mondatot engedjenek meg! Hadházy képviselő úr az elmúlt években nagyon fifikásan azt játszotta, hogy miután ismerte azt a szabályt, hogy ha egy képviselő egy évig nem vesz részt az Országgyűlés munkájában, elbukja a fizetését, ezért Hadházy képviselő úr megkereste mindig azt az egy időpontot egy évben egyszer, amikor bejött, gyorsan megnyomta a gombot, majd kiszaladt az ülésteremből, és megint egy évig nem láttuk. Ezért felvett körülbelül 60 millió forintos fizetést. Ezúttal pedig, miután minden képviselő itt van és esküt tesz, ahogy ez a törvény alapján meg a választók iránti tisztelet okán megkövetelhető módon helyes, és mindenki a törvény szerint jár el, addig ugyanaz a Hadházy képviselő úr, nem betegség, nem baleset, nem igazolt távollét miatt, hanem saját politikai megfontolásból nem jön el esküt tenni.
Ez miért a mi hibánk? Mondják már el nekünk, mi közünk nekünk ehhez?! Itt volt az eskütétel időpontja. Az Országgyűlés nem egy hogy mondjam olyan szervezet, ahol a Hadházy Ákos-féle képviselők a saját kényük-kedvük szerint azt csinálnak, amit akarnak. Tudják, miért nem? Mert itt mi nem magunk vagyunk. Kit érdekel, hogy kik vagyunk mi? Mi itt képviselünk valakiket. Hadházy Ákos történetesen a zuglóiakat képviseli, és a zuglóiak képviselője úgy döntött, hogy saját politikai meggyőződéséből nem képviseli a zuglóiakat. Mi közünk nekünk ehhez? Ja, hogy ő majd szeretné megmondani, hogy az Országgyűlés mikor biztosítson neki lehetőséget az esküre? Ez az ő problémája, de, ugye, nem gondolták komolyan, hogy ezt nekünk figyelembe kell vennünk.
Zárásként, miután meghallgattuk a felszólalásaikat van, amit csak a közvetítésen keresztül, van, amit személyesen , hadd jegyezzem meg, hogy tisztán látszik, még verni fogják az asztalt, hogy önöktől elvették a pénzüket. De ez olyan pénz, ami sose járt önöknek. Ahogy nekünk sem járt az a 2 milliárd forint, amit elveszítünk ebben a javaslatban, önöknek sem jár az a 3 milliárd. Higgyék el, tudom, hogy ez idegen gondolat, de higgyék el, hogy ez az embereknél és a Rezsivédelmi Alapban van a legeslegjobb helyen.
Éppen ezért nem csodálkozom azon, ami történt, önök pontosan onnan folytatják, ahol abbahagyták. Azt is tudom, hogy nem fogják támogatni, ha maguknak a pénztárcájához merészelnek nyúlni az adófizetők, éppen ezért a szavazataikra nem számítok. Arra azonban felhívom a figyelmüket, hogy amellett mindvégig ki fogok állni, hogy ahhoz képest, amit önök elértek a választáson, ez egy méltányos javaslat. Éppen ezért viszont kormánypárti képviselőtársaimat arra kérem, hogy támogassák majd a törvény elfogadását.
Elnök asszony, köszönöm a megtisztelő figyelmet.