Kedves Család, Tisztelt Elöljárók! Hölgyeim és Uraim!

Nem vagyok könnyű helyzetben, mert ezek után nagyon nehéz megszólni, és talán azért is, mert ebben, amit itt láttunk, minden benne volt abból, amiben Panni hitt, és egészen megdöbbentően szép a tartalom, a forma és a hozzá kötődő emlékezés. De ennek ellenére megpróbálok eleget tenni annak a tiszteletteljes felkérésnek, amelyet polgármester úr intézett felém. Sietve hozzátéve, hogy a felszólalók közül talán én ismertem legkevesebb ideig Pannit, sőt, talán úgy is mondhatnám, hogy én túl későn ismertem meg Pannit, és csak keveset kaphattam tőle.

De nagy tisztelője voltam, és ezért felemelő érzés most itt lenni, és a Fidesz elnöksége, vagy a Fidesz közössége nevében szólni ezen az emlékrendezvényen. Talán igaz a mondás, hogy kétféle ember van, az egyik, akinek a létezését is elfelejtik, a másik, akinek pedig a halálát sem. És az nem kérdés, hogy mindig is tudtuk, hogy Panni az utóbbiak közé tartozik, de az, hogy ma itt vagyunk, az mindezt be is bizonyítja. És azt is bebizonyítja, hogy mennyire rohan az idő, hiszen már tíz év, tíz év eltelt, és ebben a tíz évben nagyot fordult a világ, sok új olyan kihívás került elénk, amelyek Panni számára is fontosak voltak. 

Hiányzik szinte minden, amit Panni képviselt és vallott. Panni okos volt, mint a nap, becsületes és tiszta volt, mint a hó, és kemény volt, mint a kő, és talán önmagában ez is hiányzik. A bajtársiasság volt a politikai boldogulásának a vezérelve. Személyes érdekének Panni soha nem a saját érdekét tekintette, hanem a politikai családjáét, a városáét, vagy a nemzetéét. 
Hiányzik az is nagyon, hogy megtanítsa Panni az utána jövőknek, hogy akiknek nincsenek bajtársai, akik nem ismerik, és nem vallják a közösséghez való hűséget, azok csak magára, azok csak magukra számíthatnak, és egyedül maradnak. Panni azt is pontosan tudta, hogy egyedül viszont nem lehet nagy tetteket végrehajtani, és nem lehet sem a városért, végképp nem a nemzetért nagy dolgokat tenni. 

A bajtársak mindig kellenek, vallotta Panni. Azok nélkül senkinek nincs keresnivalója a közéletben. Ezek azok a vezérfonalak, amelyekre építették az ő politikai családját. 

Panni rettenetesen hiányzik a ma már többször említett gyermekvédelem világából. Nagyon örülök neki, hogy nem csak én készültem ezzel a gondolattal, hanem az előttem szólok is, mert ritkán mondjuk ki, de ő volt bizony az első fecske. Ő volt az, aki már a ’90-es években, még az internet előtti világban is azon gondolkodott, azokat a szabályokat kereste, hogy miként lehet megvédeni a gyermekeket az életkoruknak nem megfelelő tartalmaktól. Ő volt az, aki előre gondolkodott, sőt, ahogy azt ma már hallottuk, az ő keze által születtek az első olyan médiaszabályok, melyek igyekeztek mindezeket távol tartani a gyermekeinktől. 

Még nem volt töredékében sem annyira durva helyzet, mint ma, de Panni előre gondolkodott. És ahogy elnök úr utalt rá, az akkor lefektetett elvek és értékekre támaszkodik mind a mai napig a magyar szabályozás, és a jövőben is arra fog. Hívhatnánk tulajdonképpen Szalay Annamária gyermekvédelmi törvényeknek az eddig, és az ezt követően megszületett szabályokat is.  Tudta ugyanis Panni nagyon jól, hogy a magyar jövő az olyan lesz, amilyen a gyermekeink tekintete. Ha az tiszta és egyenes, akkor a jövőnk is olyan lesz. 

És elborzad az ember, amikor arra gondol, hogy micsoda nagy szükség volna még ma is Pannira, és vajon mit szólna, ha látná azt a féktelen támadást, amelyet a gyermekeink, vagy az ő lelkük, vagy az ő elméjük ellen intéznek manapság. 

Egy szó, mint száz, barátként, harcostársként, és szakemberként is nagyon hiányzik közülünk Panni. Az ő helyét a hiánya jelöli ki. 

Panni a betegsége alatt is vállalta a munkát, nem kért a sajnálatból, ekkor sem a hübrisz tette láthatóvá, hanem a szolgálat és az áldozatkészsége. 

Erős nő volt, ezért nem kímélték az ellenfelei sem. Még halála előtt sem. Igazából nincs is gyomra az embernek arról beszélni, hogy mi mindennel igyekeztek őt besározni a politikai ellenfelei. Azzal támadták, ami ellen egész életében küzdött, a becstelenség és a tisztességtelenséggel. És azt támadták, amit viszont egész életében védett, az emberi méltóságot. 

Egyetlen egy, talán derűre is okot adó példa, hogy amikor egy baloldali vagy liberális lap, egy alig 24 négyzetméteres Balaton környéki nyaralójáról azt írta Panninak, hogy kastély, akkor Panni csak nevetett. És talán ez a nevetés, és ez a fajta felülemelkedés, ez az erő, az, ami nekünk, a politikai követőinek, a harcostársainak erőt ad és irányt mutat. 

Mi így emlékezünk Pannira, és kedves Panni, remélem, hallasz minket, nagyon hiányzol közülünk. 

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.