Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

Némileg annyiban neheztelek elnök úrra, hogy elvette a kenyeremet, mert meglepő dolgot szerettem volna én is javasolni, hogy mi lenne, ha magáról a tartalmi előterjesztésről beszélnénk. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a jobbikos hozzászólások némileg áttematizálták a kormány előterjesztését.

De mielőtt itt teljesen elszabadulnak az indulatok, engedjenek meg annyi szétválasztást, bennem úgy állt össze az elmúlt fél-egy-másfél órás vita, hogy tulajdonképpen két csokorba gyűjthetők azok a problémák, amelyekkel szemben állunk, az egyik a káoszpárti hiszti, a másik pedig a Gárda vélt vagy valós ügye. Tehát én azt gondolom, hogy azokat a szabálysértési törvénymódosításokat, amelyeket tartalmaz a kormány-előterjesztés, vegyük előtérbe, hiszen erről szól a napirend. Engedjék meg, hogy ezekkel kapcsolatban néhány dologra felhívjuk azt a figyelmet, amely mindenképpen érdemes lehet.

Az nyilvánvaló, hogy egy demokratikus, erős országnak szüksége van egy olyan törvénykezésre, egy olyan törvényhozási aktusra, amelynek köszönhetően az állam képes megvédeni az állampolgárait, és benne biztonságban érzik magukat. Én azt gondolom, hogy ebben nincs vita köztünk. És tudják azt is az állampolgárok, hogy ezeket a törvényeket az állam be tudja tartatni. Az is világos mindannyiunk számára, hogy az elmúlt években a közbiztonság és a magyar közállapotok olyan drasztikus állapotba kerültek, vagy olyan színvonalra romlottak le, amelyet talán a múlt héten, napirend előtti felszólalásban röviden úgy jellemeztem, mondhatni, és szerintem nem is nagy túlzással, hogy kissé úgy érezhette már az ember, hogy elszabadult a pokol.

Törvényi szigorítás ezeken a területeken nyilvánvalóan nem történt, és ezért sem lehetett tovább halogatni azokat a változtatásokat és azokat az azonnali lépéseket, amelyeket ez az előterjesztés is tartalmaz. Ezek biztosítják a visszatartó erőt, hiszen az állam legalapvetőbb kötelessége, hogy az emberi életet megvédje és a tulajdonát megóvja. Visszatartó erőre van szükség, és én azt hiszem, hogy a javaslat javarészt ezt tartalmazza, hiszen fontos, hogy a bűnelkövetők tisztában legyenek azzal, hogy nem menekülhetnek, hogyha törvénytelen cselekményeket követnek el, és nem számíthatnak enyhe büntetésre. Már önmagában ez prevenció, tisztelt képviselőtársaim, hogyha kilátásba helyezzük. És itt egyébként visszautalnék Pörzse képviselőtársam hozzászólására, aki kétszer is úgy fogalmazott, hogy elzárják, és 150 ezer forinttal büntetik. Ez egy vagylagos megfogalmazás a javaslatban, nem "és" van a két szó között, ráadásul bírói mérlegelés, illetve bírósági titkári mérlegelés körébe tartozik. Tehát a két büntetés együtt nem szabható ki, ez világosan kiolvasható a javaslatból. De azt is tudomásul kell vennie minden elkövetőnek, hogy akár elzárással is sújtható lehet.

Véleményünk szerint az új törvények hatálybalépésével a rendszer mostantól az áldozatokat védené és nem az elkövetőket, egyébként pont azokat az áldozatokat, akikről önök is beszélnek, azokat a magyar embereket, azoknak tízezreit, akiknek szinte mindennapi problémájuk, hogy megkeserítik az ő életüket a tulajdon elleni szabálysértések.

Ehhez azonban szigorúbb törvények mellett egy olyan rendőrségre van szükség, amely képes betartatni a törvényeket. Ezért van az, amire önök is többször utaltak, az erőszak-monopólium kizárólagos államisága, tekintettel arra, hogy azokban az ügyekben, hogyha a lakosság bizalommal fordulhat a rendőrséghez, hiszen az emberektől saját ügyükben érkező bejelentések nélkül a rendészeti szervek sem tudnak megfelelően működni.

A kormány vállalta, hogy visszaállítja, igen, a rendet, a biztonságot és a békét. Az Országgyűlés elé terjesztett jogszabályok, én azt gondolom, hogy erős és tiszteletre méltó törvények, amelyeket a kormány már korábban is ígért. Nem értem, hogy mi ebben a meglepő, tisztelt képviselőtársaim. Hallhatták a kampányban, hallhatták a nemzeti konzultáció borsodi megtartásán, és hallhatták a kormányprogram vitájában is. Egyáltalán nem okozhatott a kormány ezzel meglepetést, és az életbe lépő szabályok elrettentő büntetéseket mérnek a bűnelkövetőkre méghozzá úgy, hogy az előtt mindenki egyenlőként álljon. Mindez persze csak akkor működhet hatékonyan, ha csak és kizárólag az állam joga a rend helyreállítása és fenntartása. Az elmúlt években a társadalom szintjén kialakult morális válság miatti számtalan önbíráskodásnak kell véget vetni, és végre kizárólag az állam kezébe kell venni a büntetések kiszabását és végrehajtását.

A kis értékű lopások gyakran előkerültek a vitában is, ezek relatívak, hiszen az azt elszenvedők számára sok esetben nagyobb kárral jár, mint amit az egyébként ténylegesen pénzben jelent. Ami pedig ennél még fontosabb, hogy sokszor ilyen kis értékű lopások rontják leginkább az állampolgárok biztonságérzetét. Gondoljanak csak a milliárdos korrupciós ügyekre, attól, én azt gondolom, jóval kevésbé sérült az állampolgárok biztonságérzete, mint ezektől a kis ügyektől, és ezért is tartom üdvözlendőnek ezeket a szigorításokat.

Azt is pontosan tudják, hogy az új kormány és az új Országgyűlés kiemelt kérdésként kezeli a közrend és a közbiztonság kérdését, és nyomatékot adott azon elképzeléseinek, hogy az ország közbiztonsági állapotait tekintve a legkritikusabb régióiban tegye meg az első intézkedéseit. Ez így is történt. Az így megkezdett munka persze, természetesen még nem fejeződött be, ennek a következő állomását láthatják most itt. Az Országgyűlés a maga részéről szintén eleget tett a már önök által is említett, rend és közbiztonság helyreállítása érdekében szükséges első jogalkotói feladatoknak, így a közelmúltban a tisztelt Országgyűlés elfogadta azt a bizonyos három csapás törvényt, és beillesztette a magyar büntetőjog rendszerébe. A személy elleni erőszakos bűncselekményeket sorozatban elkövető bűnismétlők büntetésének esetében ez az elfogadás jelentős szigorítást eredményezett. Ugyanakkor a három csapás törvény által megkezdett jogalkotói munka még korántsem fejeződött be.

Az önök előtt lévő közbiztonsági törvénycsomagban szereplő eljárási szabályok módosítása megítélésem szerint szükségtelen és elkerülhetetlen. Azt gondolom, ez a javaslat erről szól.

A törvényjavaslattal nyilvánvalóan a kormánynak a feloszlatott társadalmi szervezetek tevékenységében való részvételen túl a tulajdon elleni szabálysértések, a magánlaksértések és a valótlan bejelentések büntetésének szigorítása áll, és az ehhez kapcsolódó, az előbbiekben, jó két órája tárgyalt alkotmánymódosítás is.

Volner képviselő úrnak jelzem: a VIII. kerületbe beletrafált - nem látom most a képviselő urat itt a teremben. Higgye el, VIII. kerületi polgármesterként pontosan tudom, most miről beszélek, és azt is higgye el - tegyék meg, hogy átadják neki -, egyeztettem is a rendőrökkel, kifejezetten üdvözlendő a javaslat.

A nagyvárosokban és egyébként a kistelepüléseken is az ott élőket egyaránt sújtja, hogy a tulajdon elleni szabálysértések rendszerint felderítetlenek maradnak, a magánlaksértések elszaporodnak, valamint a tényállás felderítése és a szankcionálások között rendkívül sok idő telik el. Józsefvárosban ez égető probléma.

Egyébként abban az iskolában - ez az Erdélyi utcai, a mai Lakatos Menyhért Általános Iskola -, ahová feltehetőleg Volner képviselő úr járt, ahogyan itt földrajzilag körülírta, azon a környéken, de bárhol máshol a rendőri statisztikáink alapján nagyon nagy számban előfordulnak ezek a szabálysértések, és pontosan az ott lakó emberek várják leginkább azt az új kormánytól és az új Országgyűléstől, benne köztük önöktől is, hogy ezeket a problémákat mielőbb, a lehető leghamarabb orvosolják, és egyébként ezeknek az embereknek a legnehezebb azt elmagyarázni, akik ilyen szabálysértések elszenvedői, amit például Dorosz képviselőtársam is mondott. Azt kívánom neki, menjen el egy sértett családhoz, egy ilyen szabálysértésben sértett családhoz a VIII. kerületben - én szívesen elkísérem, nehogy baj legyen -, és magyarázza el nekik, hogy ez egyébként egy komplex társadalmi probléma, amit oktatási, szociális, egészségügyi meg mindenféle más alapokon is kell tudni kezelni. Az emberek azonnali és hatékony fellépést várnak ezekre a szabálysértésekre.

Én magam külön üdvözlendőnek tartom, pont az előbb elmondottak alapján, hogy a javaslatban újdonságként jelenik meg a tulajdon elleni szabálysértések elkövetőivel szemben a törvény elzárás büntetés kiszabása, és ezzel párhuzamosan a tetten ért elkövetők őrizetbe vehetők, amelynek önmagában is visszatartó ereje van. Ugyancsak újdonság, hogy ezen eljárásokban a jegyző helyett a rendőrség jár el. Higgyék el, szintén gyakorlatból mondom, sokkal jobb helyen lesz ott a szabálysértések felderítése, és feltehetőleg a bizonyítási eszközök felkutatása is eredményesebb lesz.

Az elzárás büntetésnél azért álljunk meg egy pillanatra. Itt a "lehetővé teszi" nem azt jelenti, hogy kötelezővé teszi, hanem lehetővé teszi. A VIII. kerületi, most már gyakran emlegetett rendőrök általában azt róják fel, azon túl, hogy egyébként ezt a javaslatot üdvözlik, hogy a probléma leginkább mindig a bírósági döntéshozatalban rejlik. Ha mi azt mondjuk, hogy elzárás büntetéssel vagy 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, attól egy bíró még kiszabhat 10 ezer forintnyi büntetést is.

Hadd mondjak el önöknek egy konkrét példát, bár most ide, a konkrét javaslathoz nem kapcsolódik. A prostitúció elleni harc a VIII. kerületben abból áll, hogy beviszik az elkövetőt, eljárást indítanak ellene, és a bíróság azt mondja, hogy 10 ezer forint. Kifizeti - igazából a szigorításnak itt rejlik a magva. Igenis, kilátásba kell helyezni a kiszabható súlyosabb büntetési tételeket is, és ezt azért kell támogatni - nem csak azért, mert a közvélemény ezt várja tőlünk -, mert a jelenlegi szabályozás életszerűtlen.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Nagyon fontos, és azt gondolom, ebből a javaslatból kiolvasható, hogy a döntéshozatali szintek csökkenjenek és egyben felgyorsuljanak. A törvény hatálybalépésével - talán Harangozó képviselőtársam említette - a fiatalkorúak az általuk elkövetett cselekmények súlyától függően elkülönítve, de elzárásra kerülhetnek; nem kerülnek, kerülhetnek. Ez is mérlegelés kérdése lesz.

Szintén higgyék el, ha már ennyire leragadtunk drága jó kerületemnél, ebben az esetben is hadd hozzak onnan példát. Az a fajta életlátás, amit az ott élő gyermekek látnak a szüleiktől - ami egyébként el is hangzott -, egy valós kép, csak ebben az esetben is a pénzbírság kilátásba helyezése nyilvánvalóan további lopásra sarkallná adott esetben az elkövetőt, és ezt a lehetőséget kell megadnunk adott esetben a bíróságnak vagy a bírósági titkárnak, hogy ugyan már, mérlegelje, ez az elkövető most alkalmi, egyszeri elkövető volt-e, vagy egy folyamatosan visszaeső, akit már el kell zárni. Nyilvánvalóan ezek vagylagos lehetőségek, ahogyan egyébként a javaslat fogalmaz is.

Az önkormányzat által kiszabható pénzbírság összege növekszik, csak üdvözölni tudjuk. A pénz romlása és egyáltalán a nagyobb visszatartó erő indokolja ezt. A tervezetben szereplő fontos elem továbbá, hogy a szabálysértések során a helyi bíróságok jogkörében a bírósági titkárok fognak eljárni. Ez is szóba került, bár ez az előző vita témája. Kérném annak megengedését, hogy néhány mondatot itt erről elmondjak. Jelen pillanatban ez a legköltségtakarékosabb megoldás. Ma már itt az ülésteremben elhangzott, hogy a fizetési meghagyások, az évente közel félmillió fizetési meghagyás elkerül a bíróságoktól, közjegyzői szintre kerül, ekképpen tehát ennek az évente 80-100 ezer kisebb súlyú szabálysértésnek az elbírálása nem okozhat gondot, tekintetbe véve, hogy jelen pillanatban 580 bírósági titkár van az országban, ebből 300 el tud látni büntetős ügyeket. Hogyha ezt elosztják, és mondjuk, csak 90 ezerrel számolunk, akkor ez azt jelenti, hogy évente mindegyikőjüknek 30 ilyet meg kell csinálnia, ami, hogyha úgy vesszük, a munkaszüneti heteket nem számítva, mondjuk, kényelmesen egy-két hetente egyet.

Azt hiszem, ez egy vállalható kérés, és nem igényel létszámfejlesztést. Ennél költségtakarékosabb módja nincsen, viszont ennél gyorsabb módja sincsen az állampolgárok és egyébként az önök szavazói által is megkívánt eljárások gyorsításának.

A szabálysértések során alkalmazandó eljárási cselekmények rendőrségi hatáskörbe történő utalásával növekedni fog az eljárások eredményessége, amellyel párhuzamosan a bíróságok is tehermentesülnek.

Még egy mondat a bíróságokról: gondolják azt végig, hogy egy nagyobb visszatartó erővel bíró jogszabály nyilván a 80-100 ezres szabálysértések számát is csökkenteni fogja. Ha ez magától a ténytől megfelelően átmegy a közvéleménybe, hogy igenis, ezentúl már nem érdemes és nem szabad ilyeneket elkövetni, azt gondolom, csak remélni tudom, ezeknek a száma legalább az egyharmadával csökkenhet, ráadásul, hogyha az ez irányban tapasztalatlan jegyzők helyett a rendőrség végzi ezeket a felderítéseket, és a tárgyi bizonyítási eszközök nagyobb számának birtokában a bírói döntés is sokkal könnyebb, nemcsak egyszerűsödik, de hatékonyabbá, olcsóbbá is válhat az eljárás.

A törvénycsomagban továbbá célként tűzi ki a kormány, hogy a terrorfenyegetettséggel kapcsolatban felmerülő információk kezelése komplexebb, és az ezekhez kapcsolódó döntési szintek kisebb számúak legyenek.

Tisztelt Országgyűlés!

Befejezvén, azt gondolom, a kormány a megválasztásakor tett vállalást igyekszik ezzel teljesíteni, és azt hiszem, ha önök egyetértenek ezekkel a módosításokkal, akkor a fontos célkitűzések megfelelő úton való elérését a kormány-előterjesztés tartalmazza, így kérem, hogy támogassák.

Köszönöm szépen.

(…)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Dorosz Képviselő Úr!

Ne vegye vagdalkozásnak, de most már idestova három évtizede élek a VIII. kerületben, jó szándékkal próbáltam felhívni a figyelmét olyan társadalmi jelenségekre, amelyekről egyébként az ön mellett ülő képviselőcsoport is gyakran beszél. Ezek valós problémák. Ne vegye vagdalkozásnak a káoszpárti hiszti kifejezést sem, tekintettel arra, hogy például ön volt az, aki még a vita elején egy olyan, Felkai államtitkár úr által el nem mondott idézettel kezdte a hozzászólását, ami tényszerűen nem volt igaz, hiszen én vezettem azt a bizottsági ülést.

Engedje meg, hogy pusztán egyetlen dologra hívjam fel a figyelmét. Hadd utaljak vissza megint csak a múlt heti napirend előtti felszólalásra. Azok a közállapotok, amelyek az elmúlt években kialakultak az országban, valóban garanciákat követelnek, de azt gondolom, hogy nem feltétlenül olyasfajta garanciákat, amelyekre ön gondol, hanem a társadalom tagjai és hazánk állampolgárai biztonságérzetének a növelése érdekében olyan garanciákat, hogy a mindennapi nyugalmuk, a közbiztonságérzetük, egyáltalán a tisztes munkavégzéshez mindenképpen szükséges lélektani állapotuk szempontjából a kormány és az Országgyűlés ezeket nekik biztosítsa. Ez a törvénycsomag az, ami megadja minden korábbi elmulasztott törvényi hiányosságtól eltérően azokat a kondíciókat, amelyek ezt biztosíthatják.

Egyébként, tisztelt képviselő úr, anélkül, hogy mentegetőznék, azért a káoszpártiság nem feltétlenül önökre vonatkozott.

Köszönöm szépen.