Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak!

Komolyan mondom, hogy nincs még egy ország Európában, amely kormányának ilyen ellenzéke van; hogy pestiesen szóljak, olyan csávók nincsenek is, mint maguk. Ezt komolyan mondom. Rátámadnak hazánk szuverenitására, és maguk annak szurkolnak, hogy ez sikerüljön; el akarják venni az ország pénzét, és maguk drukkolnak, meg cikkeket íratnak, tárgyalgatnak arról, hogy ez sikerüljön. Tombol a világjárvány, tombol… De ne rázza a fejét, Varju úr! Tombol a világjárvány, és maguk annak szurkolnak, hogy ez minél inkább káros hatásokkal legyen Magyarországon. Videót hamisítanak, statisztikát hamisítanak, megtévesztik a választókat, most éppen a vakcinával trükköznek, annak a hatásait kérdőjelezik meg, becsapják az embereket tehát ilyen emberek nincsenek is, mint maguk! Komolyan mondom!

Az a helyzet, hogy Tóth Bertalan képviselőtársam azt mondta, hogy szégyenkezik. Szeretnék egy megjegyzést tenni erre. Az a baj, hogy önök szégyenkezni is külföldre járnak, pedig itthon is megtehetné néha, képviselő úr! Megmondom, miért. Megmondom, miért, képviselő úr. Ön elfelejtett szégyenkezni a kokainista párttársa miatt, elfelejtett szégyenkezni a cigicsempész párttársa miatt, az áramlopó társai miatt, és most legújabban elfelejtettek szégyenkezni a közös jelöltjük, az ünnepelt sztár polgármesterük, Baranyi Krisztina emelt díjas zsidózása miatt is. Ezek miatt elfelejtettek szégyenkezni. De elfelejtettek szégyenkezni Korózs Lajos miatt vagy Bangóné patkányozása miatt is.

Az a helyzet, képviselő úr, hogy amikor ön szégyenkezik, kicsit forduljanak magukba, és gondolják át azt, hogy vajon hitelese, nem kétarcú-e, amit önök csinálnak.

Az fáj maguknak, hogy kiálltunk a magyar nemzeti érdekekért, mondjuk ki! Az fáj. A nemzetközi megfontolásaik, a politikai érdekeik, a politikai álmaik és vágyaik, legyenek igazak vagy valótlanok, mind-mind az irányba sodorták őket, hogy forduljanak újra szembe a saját nemzetükkel. Az elmúlt fél évben még a saját mércéjük szerint is elég sokszor tették ezt meg, elég sokszor fordultak szembe Magyarországgal.

Azt nem értem, hogy ha mi megbuktunk múlt héten, akkor maguk mitől ilyen idegesek. Nyugodtnak kéne lenniük és vidámnak, hiszen mi buktunk meg, nem? Maguk mégiscsak idegesek. Ez azt jelenti, hogy talán mégsem buktunk meg, és talán azt is jelenti, hogy megint nem mondanak igazat.

Nagyítóval keresnek olyan statisztikákat, amelyeket ki lehet forgatni, amiből megint csak az következik, hogy maguk annak szurkolnak, hogy minél inkább rosszabb statisztikáink legyenek a járvánnyal kapcsolatban. Maguk nem adják fel a halálkampányukat, magukat fekete zászlókat lobogtatnak egy világjárvány közepén, ahelyett, hogy segítenének, miközben maguk csapják be leginkább az embereket.

Tisztelt Képviselőtársaim!

A saját értelmiségük szerint is hülyét csináltak magukból. Nem akarok múlt hétre mutogatni, de olvassák már el azoknak az embereknek az írásait, akik a maguk számára fontosak, és a politikai-ideológiai megalapozottságukat olykor vagy gyakrabban megteremtik!

Jakab képviselő úr, az, hogy bezárták a Lipótot, az az ön jelenlétében is bebizonyosodik. De a miniszterelnök fenyegetésén és sértegetésén túl, tudja ön, hogy ki ígért földönfutóságot, ki fenyegetőzött legutóbb? Emlékszik arra, hogy ki ígért a politikai ellenfeleinek földönfutóságot, vagy melyik politikai oldal akasztaná fel a jobboldaliakat? Bólogasson csak, Vadai képviselő asszony! A momentumos szövetségesük akasztaná fel a jobboldali politikusokat. Az a fenyegetőzés, képviselő úr, elfelejt amiatt szégyenkezni!

Az az igazság, hogy a sok kompromisszum, amiről beszélt, amit kötött a baloldal, odáig vezette önöket, hogy nem önök szoktak le a zsidózásról, hanem a baloldali pártok szoktak rá. Amiatt is elfelejtettek szégyenkezni.

A magyar érdekek képviseletében nem lehet önökre számítani, sem a járvány, sem egy uniós vita, sem semmi más esetében.

Engedjenek meg még néhány gondolatot zárásként! Az az egy dolog bebizonyosodott, eddig is tudtuk, de most már mindenki láthatja: mi vagyunk az egyetlen politikai közösség Magyarországon, amelyet külföldről semmilyen pénzügyi vagy egyéb nyomás alá nem lehet helyezni. Mi vagyunk az egyetlen. Önök már rég eladták volna a hazájukat, már rég eladták volna egy ilyen vitában. Csak gondoljon bele bárki, aki nézi ezt a parlamenti vitát, hogy egy DK-, Jobbik-, Párbeszéd- vagy MSZP-kormány alatt milyen eredménye lett volna az európai tárgyalásoknak! Gratulálunk, miniszterelnök úr!